A paleolit táplálkozás lényege a visszatérés a kőkori étrendhez. 

Wikipédia szerint:

A paleolit diéta (a magyar publikációkban: paleolit táplálkozás) modern étrendi irányzat amely célja a paleolit kori táplálkozás reprodukálása, mely biztosíthatja az ún. civilizációs betegség elkerülését. Követői szerint evolúciós szempontú étrendnek is nevezhető, mert evolúciós szempontból vizsgálta meg ember és táplálkozás illetve betegségek kapcsolatát a történelemben visszamenőleg egyes kutatások segítségével. Az elmélet alapjait többen megkérdőjelezhetőnek tartják, sőt egyes szakmai szervezetek egyenesen nem is ajánlják alkalmazását.^[1]

Történeti áttekintés

• 1975-ben, az elsők között Walter L. Voegtlin gasztroenterológus könyve foglalkozott vele, amelyben azt sugallja, hogy a paleolit kori étrend javítaná a modern kori ember egészségét. Azt állította, hogy az ember egy "húsevő állat", amely a vadállatokhoz hasonlóan, elsősorban fehérjét, zsírokat és csak nagyon kevés szénhidrátot fogyasztott. Saját diétás recepteket dolgozott ki emésztési problémákkal küszködőknek. Könyvében élettani és kórélettani adatokkal támasztja alá, miért tekinthető élettani alapműködésnek a zsír alapú táplálkozás és felhívja a figyelmet ennek pozitív hatásaira is.

• 1985-ben, S. Boyd Eaton és Melvin Konner, az Emory Universityvel közreműködve, megjelentettek egy kulcsfontosságú dokumentumot a paleolit táplálkozásról a New England Journal of Medicine c. szakfolyóiratban, amely lehetővé tette hogy ezt a táplálkozási koncepciót a mainstream egészségügy is elismerje.

• 1989-ben svéd orvosok és tudósok, köztük Staffan Lindeberg, végeztek tudományos felméréseket a nem-nyugati kitavai lakosság körében a Pápua Új-Guinea-i Trobriand-szigeteken. A Kitava tanulmány azt találta, hogy ez a népesség nem szenved civilizációs betegségekben, mint pl: szívbetegség (stroke, ischaemia), cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízottság. 1993-ban tették közzé vizsgálati eredményeiket, s mindezek után számos tudományos publikáció jelent meg, hogy a nyugati betegségek kapcsolatban állnak a táplálkozással. A kitava vizsgálatot számos olyan tanulmány követte mely ugyan ezt azt eredményt támasztotta alá.

• Lindeberg 2003-ban egy svéd nyelvű orvosi tankönyvben ismertette tanulmányait.

• 2010-ben megjelentették ennek az átdolgozott, frissített változatát angol nyelven, s ez felkeltette mind a tudósok, mind a laikusok érdeklődését. Több mint 2000 hivatkozást idéz, tehát átfogó tudományos vizsgálatok eredményeit, amelyek azt bizonyítják, hogy a nyugati betegségek összefüggenek azzal, amit az emberek esznek.

• A paleo étrend egyik kidolgozója Dr. Loren Cordain, aki számos könyvet és szakcikket írt e témában.

• Hazai népszerűsítője Szendi Gábor pszichológus.

Gyakorlati javaslata azt jelenti, hogy az élelmiszer-energiabevitel aránya 56-65%-ban állati eredetű és 36-45%-ban növényi eredetű. Javasolja a magas fehérje tartalmat (19-35%), zsírtartalmat (28-58%) és az alacsony szénhidráttartalmat (22-40%). Utóbbiak az ún. lassan felszívódó szénhidrátok, melyek alacsony glikémiás indexűek és glikémiás telítettségűek.

Például:

• Gyümölcsök
• Zöldségek
• Állati húsok, zsírok
• Halfélék, tenger gyümölcsei
• Tojás
• Olajos magvak/csonthéjas gyümölcsök (mandula, kesudió, törökmogyoró, pisztácia, fenyőmag, dió, tökmag, gesztenye stb.)
• Hidegen sajtolt növényi olajok (olívaolaj, kókuszzsír)
• Gombák

Kizárják a nagy glikémiás indexű és glikémiás telítettségű ételeket, melyek az ún. gyorsan felszívódó szénhidrátok:

• Gabonafélék (búza, árpa, köles, zab, rizs, vadrizs, rozs, kukorica, cirok, stb.)
• Hüvelyesek (babfélék, borsók, szója, amerikai mogyoró, stb.)
• Tej és tejtermékek
• Keményítő tartalmú zöldségek (burgonyafélék)
• Növényi olajok (hidrogénezett növényi olaj, transzzsír, margarin)
• Cukorfélék (répacukor, nádcukor, fruktóz)
• Készételek